George Tabori: Clowns
Politikai és társadalmi kihívások tömegével találkozunk napjainkban a világ minden pontján. A 2. világháború szemtanúi lassan mind eltávoznak közülünk és egyre erősebbé válik a közgondolkozásban az, hogy amit nem látunk vagy hallunk nap, mint nap, arra nem is gondolunk. Az utóbbi évtizedek háborúi nem közvetlen környezetünkben zajlanak, így kellő távolságból nézve szinte egzotikusnak tűnnek. Az idegentudat egyre jobban szítja a gyűlöletkultúrát és sokan csak sztereotípiákban tudnak ezzel kapcsolatban gondolkodni. A következmények pedig, mint az intolerancia és a szívtelenség, nem váratnak magukra.
A színházi emberek nem kis mértékben tudnak ahhoz hozzájárulni, hogy a visszásságokra felhívják a figyelmet. Közönségüknek szabad és kell velük együtt gondolkodni.
Ki volt Tábori György?
Nemcsak egy magyar zsidó, hanem egy világpolgár.
Tábori kétnyelvű, a világra nyitott, művelt családban nőtt fel Budapesten. 1936-ban, 22 évesen a nácik elől menekült el Magyarországról londoni száműzetésbe, ahol újságíróként, fordítóként és alkalmanként külügyi tudósítóként dolgozott. 1941-ben megkapta az angol állampolgárságot. A háború alatt szinte minden családtagját megölték. 1947-ben már Hollywoodban ismerkedett meg Bertolt Brecht-el, akinek tanítványa lett. Rajta keresztül fedezte fel a színház iránti szeremet. Chaplin és Hitchcock is a baráti köréhez taroztak, akik erősen inspirálták.
Egy belső hang hatására úgy érezte, vissza kell térnie Európába. A benne felgyülemlő emlékek és élmények, házasságai és minden említésre méltó esemény az életéből része lett annak az alapanyagnak, amiből később szarkasztikus humorral vegyítve jelenített meg egyes részeket darabjaiban.
1969-ben tért vissza Németországba, ahol dolgozott a berlini Schiller Színházban, a brémai és bochumi színházakban, valamit a müncheni kamaraszínházban is. A 90-es évek elején került a bécsi Burgtheater-ba, ahol számos darabot rendezett. 1999-ben váltott a Berliner Ensemble-hez, ahol 2007-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.
Tábori igazi mestere a különféle konfliktushelyzetek nevetségessé tételének, amivel folyamatosan provokálja nézői gondolatait. Többek között ezzel a stílusjegyével vonzotta törzsközönségét és egyúttal kötelezte el magát a Berliner Ensemble mellett.
„Clowns” című darabját utoljára 2004-ben Zürichben rendezte, mely tele van szürreális véletlenekkel és a szerző saját maga is a legjobb alkotásai közé sorolta.
Tábori sajátos színházi munkáját, mely a megélt történetek és közös élmények testi-lelki utánérzését állítja a középpontba, hosszú időn keresztül elég kritikusan szemlélték. Az évek folyamán Tábori, aki maga is zsidó volt, rájött, hogy sajátos zsidó fekete humorával még a legszürkébb történeteket is, amiket szinte lehetetlen lenne színre vinni, meg lehet formálni a színpadon érdekesen.
A nevetésben katartikus hatást látott, ami a test minden ellentmondását feloldja és így nemcsak kompenzál, hanem a megbocsátás reményét és lehetőségét is magában hordozza.
„Clowns” című darabját a 60as években írta, ami ma talán még időszerűebb, mint valaha. A szavak és bizarr figuráinak segítségével ábrázolja a fajok diszkriminációjának és a generációs harcok évszázados konfliktusát, a nemek közötti szexuális hatalomgyakorlást és megalázást, a közöny és a szeretet – vonatkozzon az bárkire vagy bármire – zavaros félreértelmezését, valamint a harcot és annak hasztalanságát.
Szereplői a „Dolog“ maga egy kívülálló, egy politikai menekültet megtestesítő állati figura meghatározhatatlan külsővel. Tábori sokszor nagyobb bizalommal fordult az állatokhoz, mint a Homo sapiens alakjához: a darabbeli „Kutya” meghatározó figura, aki meghatóan gonoszkodó, rasszista megjegyzéseket tesz, ennek ellenére gazdájával egyfajta szerelmi kapcsolatot ápol, aki végül lelövi őt.
A Boa a hamisság megtestesítője, aki a szereplők körül tekereg és megpróbálja őket lépten-nyomon behálózni.
A darab ember szereplőit viszont nagyon is világi érzések jellemzik, mint a féltékenység vagy a politikai gyávaság, miközben erotikus Kamaszutra-tornagyakorlatokat végeznek.
Az apa-fiú párbeszédek is nagyon aktuálisak. A fiatal generáció minden meg-nem-értettségével sokaknak akár ismerősnek tűnhetnek. Az Apa fogdossa, szexuálisan zaklatja a menekültből lett cselédlányt, aki a tőle halva született gyerekét végül egyszerűen a lába elé teszi. A „Dolog” szeretkezik az Anyával, annak a legnagyobb gyönyörűségére. A Fiú pedig mindenféle állatot és élőlényt hazavisz és eldugja a szekrényben……… képtelenebbnél képtelenebb jelenetek.
Az egész darab nevetségesen bizarr és őrült, de nagyon kényes témákat feszeget. Egyszerre aktuális, vicces és ijesztő.
